Hogyha azt a nótát hallom, amit egykor Apám dalolt nékem.
Könnyes szemmel dúdolgatom, s néha-néha a cigánytól kérem.
Nem érti, hogy mért könnyezem, hiszen Ő már nem húzta Apámnak,
Csak én tudom Ő a fia, a rég elment jó öreg prímásnak.
Öreg prímás sokszor húzta jó Apámnak füstös kis kocsmában.
Pedig nem volt mindig ünnep, csak hétköznap a Gergely naptárban.
Mégis szólt a cigányzene, az emberek békességben éltek, Már ifjú prímás is könnyezi, ha régi nótát tőle olykor kérnek...