Megöleltem a hordómat, csókot nyomtam szájára én az este.
Míg a sógor hason fekve alatta a hordódugót kereste. Nem találta sehogyan sem, annyit ivott előtte a lopóból,
Mindenből már kettőt látott, mégsem talált egyet sem a dugóból.
Megsajnáltam sógoromat, melléje a hordó alá feküdtem.
A nagy dugó keresésben, vele együtt én is jól kimerültem.
Így talált ránk az anyósunk, lett is csodás perpatvar a dologból,
Hordó helyett őt öleltem, de kár, hogy csak egy van a jó anyósból!
Ism.: Józanul ezt másképp látom: a legtöbbször egy is sok az anyósból!