Nem vagyok én már fiatal, az életben van még egy nagy vágyam:
Hogy egyszer majd mulathassak, dalolhassak a kis unokámmal.
Nincs helye az én szívemben sem sírásnak, sem szomorúságnak,
Inkább van az örörkifjú, szívből jövő, szép magyarnótának.
Vígan járom az utcákat, tiszta hittel, lelkiismerettel.
Ezt a néhány magyarnótám hagyom rátok, igaz szeretettel.
Majd, ha egyszer elköltözöm, s odafentről vissza-visszanézek,
Fogjátok már Ti dalolni, mert tudjátok, milyen nagyon szépek!