Későn hullat az akácfa levelet, Én is későn találkoztam Teveled. Mért nem jöttél szép tavasszal, virágnyílás idején? Ősz borult rá a szívemre, nem lehetsz már az enyém!
Hulljatok csak hervadt, sárgult levelek, Tőletek már én is búcsút vehetek. Hiába jössz akkor hozzám, hogyha kihajt a levél, Emlék marad az is, hogy Te valamikor szerettél!