Fullasztó forróság,
Füstfelhők árnyékát
Megszoktuk, nem tűnik fel
Kit érdekel
Tarkón lőtt torz Földünk
Vérében megfürdünk
Morzsáit éljük most fel
Hogy a tűzben égjen el
Végignézhetném, de én ordítok
VÉGSŐ KIÁLTÁS
ÜTÖTT AZ ÓRA
ÁLLJ MEG EGY SZÓRA, VÁRJ
HASZTALAN IMÁDTSÁG
HA NEM LESZ HOLNAP
HIÁBA SZÓLTAM, MIND1 MÁR
PEDIG MEGFORDÍTHATNÁNK
CSAK RAJTUNK ÁLL
IDE KEVÉS LESZ MOST EGY SÓHAJTÁS
Úgy félek, késő már
Nézünk majd mind árván
Hálátlan kisgyermekként
Ha az élet véget ér
Ezen a Földön, ami felnevelt
Féltőn óvott, átölelt
Alig maradt sértetlen rész
Ereiből dől a vér
Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a Nap
Egy pillanat alatt,
Csendben
Végignézhetném, de ezt biztos nem hagyom
Inkább ordítok
Ha a sötétség markába zár
Vakon felfaljuk egymást
Kövesd a fényt, hogy tisztán láss
Ha együtt, egyszerre lépnénk
Egy irányba, egy célért
A múltnak hátat fordítva, készakarva
Egy másik út mentén
Biztos volna remény