Könyörtelen szenvedések melyekkel...
Könyörtelen szenvedések melyekkel meg átkoztak.
Minden napi fájdalmak mellyek a múltból táplálkoznak,
De tudod jól nem ez az amit neked a sors szánt.
Lelked mélyén ez nyomaszt ez az ami bánt.
Hát változtass rajta de mi lehet a kulcsa?!
Hogy ezt kell tenned neked egy igaz barát mondta.
Megnyugtatott téged a könnyű drogok világa,
Ez lett az életed illatozó virága.
Igaz barátokra találtál mert mindenki falaz,
Később az érzés miértékkel de nem volt ugyan az.
Megtetted sokadszor de nem változott semmi,
Elhagyott az életed nem volt már senki.
A gondok elöl hogy tudnál mélyebbre bújni,
Hát bekeményítettél el kezdted magad szúrni.
Az érzés még hajtott még a szíved dobogott,
A sorsod felett végül egy fekete vászon lobogott.

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A fájdalom mit érzel hamar tova száll.
Visszhangzik majd egyszer.Egy temetésnek tavaszán.

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A szenvedések sora a kín véget ért.
Ez lesz a sorsod Requiem egy álomért.

Egy újabb ártatlan élet rossz útra tévedt.
Valami bántotta a lelked érezted be kéne tépned,
Őrjöngtél akkor mikor hamis cuccot kaptál.
Nálad egy szál gyufa is világosabb a napnál.
Még egy esélyt szeretnél mert mindent megbántál,
De ez már nem az a világ amit egykor láttál.
Csak addig volt yo amíg bírtad elég pénzzel,
Csak addig kaptad az adagot fogyaszd egészséggel.
Ha elfogyott a végén nem volt semmid hogy eladjad,
Loptál,csaltál,hazudtál hogy újra meg kapjad.
Más segítségét nem kérted mert magadat szégyelted,
A családodat vágtad tönkre és a saját életedet.
Magányra vágytál azért hogy sírj, hogy ne félj.
Éltél hogy anyagozz és anyagoztál hogy élj.
Tedd fel magadnak a kérdést mert még csak egy hajszál,
Megérte élned azért hogy meghaljál?

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A fájdalom mit érzel hamar tova száll.
Visszhangzik majd egyszer.Egy temetésnek tavaszán.

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A szenvedések sora a kín véget ért.
Ez lesz a sorsod Requiem egy álomért.

Szabadságot érzel de ez egy régen elzárt élet,
Másnak ez a fájdalom hiszen csak te érzel szépet.
Képzeld voltál te is tiszta lelkileg bántatlan gyermek,
De már te is rab vagy hiszen rabul estél minden szernek.
Egyszer tudod te is leszel majd utolsó szög ottan,
Utolsó szög az életedben a végső koporsódban,
Hogy érezd ezt az életet egy macska egér játék,
Mögötted a múltad de előtted egy árnyék.
Várj még!
Nem te tetted hiszen többet ér most minden emlék,
Kezdett szépsége és a jelenlegi szörnyűség.
Nézzél körbe mit látsz téged sirat minden ember,
Neked szolnak ne tedd ezt de megteszed még 1szer.
Még 100szor csak hogy érezd ez a mámor lesz a véged,
Mert a lerombolt világod holtálmából ébredsz.
Tudod te is hogy ez a szép időszak de rád borul a sötét fátyla,
Pokol lesz a földed már a szenvedélyek világa

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A fájdalom mit érzel hamar tova száll.
Visszhangzik majd egyszer.Egy temetésnek tavaszán.

Kicsorduló könnycseppek vezetik az utadat.
Lángoló esőcseppek szárítják a kutadat.
A szenvedések sora a kín véget ért.
Ez lesz a sorsod Requiem egy álomért.