Refr.:
Minden nap és minden éjjel
Mindig ebben a világban ébredsz

Elmennél és itthagynád végleg
De fogva tart a város
Ilyen ez az élet
(2x)

Van egy város, mely sokat jelent nekem,
Mert itt nőttem fel, tudom itt van a helyem,
Mint mindenkiben, ott van az az érzés,
De azért néha felmerül a kérdés,
Hogy miért pont itt, miért ezen a helyen
Kell nekem élnem az életem.
Ha elmész és a városod magad mögött hagyod,
Rá kell ébredned, amit ott hagytál az a legnagyobb vagyon:
Az emlékek, melyek kötnek téged,
A haverok, meg az utcai élet.
Jó, lehet az máshol is megvan,
De ott majd rájössz milyen jó volt tegnap
Otthon, ahol ismersz mindent,
Tudod, kiben bízhatsz és azt is, hogy kiben nem.
Tudod melyik kapu áll elôtted nyitva,
Tudod hol szeretnek és hol van az az utca,
Ahol szívesen látnak, ahova téged mindig visszavárnak, várnak.

Refr.

Ez a város, ez a város: SZ.V.
Fogva tart a város,
Fogva tart a város,
Fogva tart a város,
Nálam a mikrofon és én vagyok a szónok,
A mi városunk Szolnok.
Ez nekünk jó hely, mert itt nőttünk fel
És ez az a hely, amit szeretni és gyűlölni egyszerre kell,
De betondzsungel-háború az élet.
Úgy véled, hogy máshol kellene élned.
Ez szép, SZ.V., Szolnok város
Lehet, hogy káros, de itt nôttünk fel és nem törtünk meg.
Koptattuk a járdát, a követ, a márványt;
Színt vittünk a falra,
Hogy ne faljon fel a szürke fal falka:
A GFX kezdte, a DNT pedig tovább vitte.
Szürke SZ.V. most firkákkal ékes.
Az ember nem kényes
És képes rá, hogy megértse, a firka mire képes.
De rémes a kosz meg a szmog,
A bűn és a drog,
Mert megteheted, itt is megveheted,
Mert ez is olyan káros város,
Mint bármelyik bárhol máshol,
De az én szívemnek kedves,
Mert itt éltem egész életemben.

Refr.

Ez egy újabb nap és egy újabb reggel:
Látod a nap már megint felkelt.
Ugyanott ébredsz, már megszoktad a képet,
Itt élted le az elmúlt 21 évet,
Az emlékek most már ide kötnek téged,
És bárhová mész követik a lépted.
Nem szabadulhatsz, hiába kéred.
Tovább folytatod az életed,
Úgy ahogy ezt eddig is tetted.
A várost te soha el nem feleded,
Mert itt születtél, és itt élsz,
Ezen a helyen már nem nagyon félsz,
Mert mindent ismersz bárhová lépsz.
Hát ilyen ez a város, ilyen és kész:
A haverok, a zene és a kosárlabda,
Lent a téren mindig ott van a banda
És ha eljön az este, leszáll az éj,
Lebukik a nap és csillagos az ég,
Csak fekszünk a földön és bámuljuk az eget.
Ilyen mindig a te életed
És vígan éled, mert a városban a helyed, a városban a helyed.

Refr.