Ha legalább több száz évig élhetnék
Vagy egyig se
Kóbor kutya koslat
Kósza gondolat nem ér el keddig se
Nem tetszik egyik se
Nem várok marxista taxisra
Csettinthetsz
Várok rád hajnali hatig vagy egyig se
Dühöng a szél, beszélj szelíden
Mert én úgy szeretnék halk zenére kollázst ragasztani
Míg lecsó fő a konyhában
És érződne az illata
Vagy ahogy vizet loccsant álmában
A forró, fáradt aszfaltra
Az éganya
Mert én hallom a városok zaját
A nyugtalant, a türkizkéket,
A mályvapiros napfölkeltéket
Szeretem kivárni, kéményeket számolgatni
Míg fölöttünk szellem jazz-balettet jár a füst
Bele a csendes térbe