azt még megvártad,mÃg elfordulok
s lázas gyorsasággal elmondtad:
téged,érted,veled Ãgy nem lehet
és hogy sokkal szebbnek álmodtad.
Ãgy volt,szép volt,
már csak dallam,
egy foszladozó képregény,
Ãgy volt,szép volt,
már csak dal van
s a bennem pergő képregény...
elmondtál már mindent és mindennek,
már csak vártál némán:buszra szállsz.
elment egy,aztán tÃz s néztél csak rám:
jó,na még egy percet énrám szánsz.
Ãgy volt,szép volt,
már csak dallam,
egy foszladozó képregény,
Ãgy volt,szép volt,
már csak dal van
s a bennem pergő képregény...
a bennem pergő képregény...
s a bennem pergő képregény...
hol van az utolsó
közös első hó,
vágy,mi szétfeszÃt,
hogy ajkaidhoz érjek újból,
újból és megint?
hol van az utolsó
szó,mi bennem szól,
hang,amellyel hÃvsz
és csókot koldulsz,reggel-érőt
újból és megint?
hol van az utolsó nagy
nemharagszomrád,
a tenyér-összemérés,
a holnaptalanság?
hol van az utolsó
közös első hó,
vágy,mi szétfeszÃt,
hogy ajkaidhoz érjek újból,
újból és megint?
itt az utolsó
szó,mi bennem szól,
hang,amellyel hÃvsz
és csókot koldulsz,reggel-érőt:
nincs többé megint.