Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Lábnyomok a parton
KGB
Mint szakadékban a mélység úgy él bennem még
A vízesések szabadsága, s a tenger színű ég.
Szabadnak születtem, hogy védtelen legyek,
S a szélcsend fog csak tudni rólam, ha egyszer elmegyek.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid akár a csillagok
Ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Csak lábnyomok vagyunk a parton, mint elmos majd az ár
Egy pont vagyunk csak a végtelenben, mit elnyel a láthatár.
Én kagylóhéjba zártalak, pedig porból születtél,
De igazgyöngyöt érlelt belőled ma éjjel a szenvedély.
Amíg itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Van úgy, hogy elfelejtem, a szerelem mennyit ér
Van úgy, hogy eltévedek az ég alatt
Van úgy, hogy indulok pedig nincs hova menni már
Hiszen hozzád rohan minden út, hozzád köt már rég a múlt
Te vagy a valóság és az ébredés és minden más csak tévedés.
A lelkünk mint egy bolygó, csak kering a vár körül,
S a Napba zuhanunk minden éjjel, míg el nem ragad az űr.
Csomagok nélkül jöttünk, és nem viszünk semmit el,
Csak a szerelem lesz, mi túlél minket, ha egyszer menni kell.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Csak lábnyomok vagyunk a parton, mint elmos majd az ár
S a szélcsend fog majd tudni rólunk, ha elnyel a láthatár.
A vízesések szabadsága, s a tenger színű ég.
Szabadnak születtem, hogy védtelen legyek,
S a szélcsend fog csak tudni rólam, ha egyszer elmegyek.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid akár a csillagok
Ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Csak lábnyomok vagyunk a parton, mint elmos majd az ár
Egy pont vagyunk csak a végtelenben, mit elnyel a láthatár.
Én kagylóhéjba zártalak, pedig porból születtél,
De igazgyöngyöt érlelt belőled ma éjjel a szenvedély.
Amíg itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Van úgy, hogy elfelejtem, a szerelem mennyit ér
Van úgy, hogy eltévedek az ég alatt
Van úgy, hogy indulok pedig nincs hova menni már
Hiszen hozzád rohan minden út, hozzád köt már rég a múlt
Te vagy a valóság és az ébredés és minden más csak tévedés.
A lelkünk mint egy bolygó, csak kering a vár körül,
S a Napba zuhanunk minden éjjel, míg el nem ragad az űr.
Csomagok nélkül jöttünk, és nem viszünk semmit el,
Csak a szerelem lesz, mi túlél minket, ha egyszer menni kell.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
De még itt vagyok, vigyázom álmaid, akár a csillagok
S ha majd elmegyek leszek a hallgatás, fogom a két kezed.
Csak lábnyomok vagyunk a parton, mint elmos majd az ár
S a szélcsend fog majd tudni rólunk, ha elnyel a láthatár.
kapcsolódó videók
keressük!
