Vágytam rád de azt hittem, hogy észre sem vennél.
Mégsem fájt, mert úgy éreztem gyorsan ejtenél.
De megláttál és meg szeretned nem volt más, mint a sorsal kézfogás.
Rajtad múlt, hogy merre húz egy új kalandozás.
A szél úgy fújt, hogy megtörtént a nagy találkozás.
Sokszor volt, hogy egymás mellet mentünk el.
most végre húzz hozzád közel.
A szemed az arcod a meggy szinű szád mielőtt túl közel hoznád.
A szivedre tedd a kezed,
s igérd meg, hogy nincsen más
akit útközben vársz.
Ha egy csók csattan
az agyam is elpattan
és csak összebújva szép a világ.
Ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
Ki csókodra várt.
Ismersz már tudhatnád, hogy honnan fúj a szél.
Titkolnám de őszintének a szeme is beszél.
Jó most így, hogy kéz a kézben minden más.
Nem kell újabb állomás.
Ülj mellém és hallgasd meg, hogy mit jelent nekem.
Felgyúlladt és megfordult az egész életem.
Hidd hát el és ne menj tőlem távol már.
Vágy a két karjába zárt.
szavakat súgni mit vársz igazán.
De vajon mit is mondhatnék?
a fülemmel hallom a dalt Mit hozzád írtam rég.
Így lesz az enyém a tiéd.
Ha egy csók csattan
az agyam is elpattan
és csak öszebújva szép a világ.
Ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
Ki csókodra várt.
Felkavar még a gondolat
olyan új nekem ez az egész
de tudd és érezd
ha máshol vagy
nálam önmagadra lelni
nem lesz már nehéz.
/nem lesz már nehéz/
Ha egy csók csattan
az agyam is el pattan
és csak öszebújva szép a világ.
Ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
Ha egy csók csattan
az agyam is elpattan
és csak öszebújva szép a világ.
ha a szív kattan csak az érzés van,
és csak járunk összenőve,
mint herceg meg a nője.
Ki csókodra várt.