Holdvilágos őszi estén halvány csillag fut az égen
Ködbe vesző sápadt fényét mindig szomorúan nézem
Ha egy csillag hulla földre, úgy eltűnik mint az álom
Úgy hagytál el te is engem, úgy múlt el a boldogságom.
Gyorsan múlik el az élet, régi álmok megfakulnak
Nekünk is csak az a sorsunk, mint a hulló csillagoknak
Néha, néha felragyog még az életünk tűnő képe
És egy csendes őszi estén lehullunk a múlt ködébe.