Refrén:
2x
Csinálj esőt, hulljon az ég könnye,
Mossa el bűneink örökre!
Zúgjon a víz 40 éjen át,
Rombolja le Babylon minden tornyát.

Gomolyfelhők gyülekeznek fenn az égen,
Emlékszem még régen, mikor odalenn a téren
Kölyökként elkövettünk jó pár gyerekcsínyt,
Az ördög sosem alszik, hisz mindig rám kacsint
De tudom egyszer úgyis eljön majd az ítélet napja,
Mikor a jussát, majd mindenki megkapja,
Az egyiknek büntetés, a másiknak jutalom,
Ennek tudatában járok mindig az utamon.

Refrén

Romboljuk le mindazt, ami már nem kell,
Amitől csak szomorú lesz az ember.
Kergessük el fénnyel az árnyakat,
Tápláljuk szívvel az álmokat,
Rázd meg magad végre te is,
Mert itt már a törvény semmis.
Nem kell nekünk korlát,
Senki nem teszi a dolgát.
Miért kell mindig mást tenni?
Miért nem lehet ébredni?
Miért kell mindig rettegni,
Hogy Babylon nem fog engedni.

Refrén

Harcol a nép, de kitudja miért
Repül a macskakő mindenért
Mennydörgésként csap le minden egyes szóért
Legyen eső, mi elmossa, vétkeinket felrója.
Évszázados átok, hogy a nemzet néha ostoba.
Vihar dúl az égben és régóta lenn a földön.
Nem segíthet rajtunk már a védelmező ködmön.
Könyörgő hang és fenn a kéz, arra kérlek csak rám nézz,
Az élet végre édes volt, mára keserű a méz.

Refrén

Vihar dúl az égben fenn, a világon semmi sem szent,
Történt már az életben olyan, ami megrettent.
Továbblépni mindig kell, nem pótolható semmivel
Mondtuk már, hogy ébredj fel, ne siránkozz indulj el!
Az emberben ott van a szív, nem tudod, hogy miben bízz,
Ugyanolyan minden íz, elsodor az özönvíz,
Álmodunk minden éjszakán, kitörhet egy új vulkán,
Lesz-e béke ez után, ki tudja, ne nézz bután!

Vihar dúl az agyban, vihar dúl a szívben,
Felmerül egy kérdés, hogy örökre
Jó lesz-e ez így vagy változtatni kéne.
Színesítsd az életed és Babylonnak vége.
Éltesd hát a lángot, hogy perzseljen mindent,
Éltesd hát a lángot és szabad leszel végre,
Nem lesz már félelem, csak egy, ami felemel
Piros,sárga,zöld szín kitisztítja az eget.

Refrén