Nyári Kálmán:
Az életemböl elvitte

Verse1: Az életemböl elvitted, sajnos elvitted a fényt most már minden nap sötet és szomorú én nem tudtam hogy ez lesz majd, elvakított a fény a hétköznapok boldogságát te hoztad e

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Homokvár

Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én, Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én, Aztán jött egy bácsi, rálépett és összedőlt a vár, Utólag már sopánkodni kár. K

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Nem tudok nem gondolni rád

Hogy ki voltál nekem? A választ keresem, és mondok szavakat, kicsiket, nagyokat. Hisz nem volt olyan rég, a postás keres még, sok régi jó barát emleget, gondol rád. A nappalt még

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Kivel osztod meg az életedet?

Kivel osztod meg az életedet? Kivel szárnyal majd a képzeleted? Akit szeretsz, csakis én lehetek! Csakis én és senki más! Gyere kapsz majd tőlem szép napokat, Tiszta fényben fürdő �

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Ki tudja miért?

Egy arc mely arcom felé fordul, Egy szó a némaságon át, Egy kéz mely kezem felé indul, Ide talál vele, a boldogság. (Boldogság) Ki tudja miért, szeretem úgy az esti csendet? Mikor a

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Néhány év után

Rég, valahol a múltban minden más volt még, csak a pillanat számított s így volt szép, aztán jött a változás, látomás, rám találsz, elvarázsolsz már. Szerelem, sose gondoltuk hog

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Benned látom életemnek...

Kis gyermek koromban piros csákót kaptam Karácsony estéjén, Édesanyám vette, boldogan kötötte fel a zöld fenyőre. Míg a szürke égből a hópelyhek hulltak, Áldott két kezével csilla

tovább a dalszöveghez

Nyári Kálmán:
Úgy mentél el

Úgy mentél el még el sem búcsúztál kérdőn néztem rád, de csak vádoltál. Meg sem engedted, hogy szóljak szelíden, csak mentél mérgesen. Szívemre szált az árva bús magány, a lelkemb

tovább a dalszöveghez