Csak Te kellesz a szivemnek, csak Te kellesz a lelkemnek,
bevallhatom néked.
Te melletted boldog vagyok, de ha elhagysz én belehalok
nem kell már az élet.
Édes csengö mosolygásod, meg az a vágyakozó suttogásod,
ez lemondás nékem,
és amikor a szemed ragyog halványabbak a csillagok,
odafenn az égen.
A virágok nyilnak, hullnak, új szerelmek jönnek, múlnak…………
A szivemen vihar megy át,
szép szerelmünk minden álmát, én mégis megörzöm.
Megbánta ezt a magas ég is, még lehetsz Te a másé is,
mosolyoghatsz másra.
De én soha más nem leszek, nem akarok új szerelmet,
mert csak Te kellesz nékem