Az állatoknak az erdőben zene kellett,
gondolták hogy építenek egy koncerttermet.
Mókus lesz a tervező, hód intézi a fát,
a bagoly fentről irányítja majd a munkát.
Róka lesz az, aki a munkásokat szervezi,
nyúlé az engedély, a medve a terepet rendezi.
Ment is a munka, mindenki dolgozott,
volt aki építkezett, volt aki gondolkozott.
Dolgoztak az állatok, pörögtek ahogy kell,
mindenki izzadt, melózott ezerrel.
Néhányan aztán gyorsan eltűntek,
a meló helyett inkább az árnyékba feküdtek.
Nem volt hülye, hamar rájött a róka,
a szemét menyéteknek, büdös ám a munka.
Ment is a róka, üvöltött dühödten:
"Eláslak titeket!Élve, nem döglötten!"
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!
Vegyétek! Vigyétek! Helyére tegyétek!
Feküdtek tovább, az árnyékban a menyétek.
"Nem munkások vagyunk mi! Hanem zenészek!"
Aztán a menyétek elkezdtek nyafogni:
"Róka te nem tudsz minket a munkára fogni!
Mi itt az árnyékban nem ám henyélünk,
pihennünk kell rendesen, hiszen este zenélünk!
Mi dobbal, bőgővel, trombitával játszunk!
Nem építkezünk és még csak nem is ásunk!"
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!
Vegyétek! Vigyétek! Helyére tegyétek!
A róka erre hamar, de nagyon hamar begurult,
a helyzet nem kicsit, de hamar eldurvult!
Megverte a menyéteket, elkergette őket,
még kővel is megdobálta a menekülőket.
Közben a koncerttermet felépítették,
a fáradt munkásokat pedig szépen beültették.
Muzsika nem volt, mert zenélni nem tudtak,
a menyétek addigra meg messze tudottak.
REF:
Fekszetek, henyéltek, alvó menyétek!