Felmásztam az eperfára, oda hívtál vacsorára,
Lombos ágak árnyékába, nem is lehet baj.
Mért néztél a szemembe, mért ültél az ölembe,
Éppen csókot adtál volna letörött a gally.
De megtörtént a lakodalom, oda künn a domboldalon,
Lombos ágak árnyékába nem is lehet baj.
Mért mondtad engem, szeretsz, ha a Józsit ölelgeted.
Felkaptam a letört gallyat, ebből lett a baj.