A nevemet súgod, de éget a szó,
Mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember
Tolvaja annak mi szent s szép!
Mért venném el azt, mit úgyis adnál?!...
Mi odabent titkon vár...?
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Elbújsz az ártó szemek elől. Tudod az álmod,
Mégsem küzdesz... Csak néz rád a Hold
És kulcsra zárt ajtód mögül
A vágyad elém, nem kerül!
De úgy van néha, ha űzzük a vágyat
Az messziről elkerül,
S ha szeretünk egyet, megesik az,
Hogy a szíve másnak örül!
De nézz rám! Én is úgy akarom!
Ha egymásra vártunk,
Végül majd úgyis rájössz:
Te vagy nekem a tűz és számodra én!...
Hát mért ne kérném?!
Örömtől félő gyönyörű lélek!
Ne bújj a hívó szavam elől!
Létezhet élő, ki ellopja tőled,
Mit óvsz még, de bízom,
Hogy nekem adod, mielőtt ellopná!