Szilaj - Hazavár e táj
Szolnoki Péter
az én hazám az ősi táj
az alkony, ha csókol
és fényárként ég
hol vársz, olyan távol van még
A hazaút hosszú
sok akadály vár rám
a távolság hív
hiányod fáj
Mint árnyék követném
a lépted nyomát
ha hozzád elérnék
nem szállnék tovább
Száguld a musztáng
az álmunk után
és nincs már mi feltart
hisz az út végén vársz
Hisz tudom jól, hogy vársz
a szívem hozzád talál
ha leszáll majd az alkony
a fény ránk talál
Mint árnyék követnéd
a léptem nyomát
Hej!
ha hozzám elérnél
nem szállnál tovább
hisz vár rám az alkony
és egy pont biztos már
óóó hazavár
engem mindig,
mindig e táj.