Tibbah:

Semmi bonyolult, csak életek galériája az utca emberének tragédiája, elégett álmok kálváriája…
Hűvös beton áztatja a zivatar
a munkásembernek bölcső ez és ravatal.
Eltérő igények és hanyag elegancia
kifelé mutatja, de otthon nincs mit adnia.
Három kívánságnak ott a három műszak
óránként háromszázért hárman dirigálnak.
A másik álmát nyúljuk, sajátra nincs idő
sírig kell cipelni, pedig rohadt nehéz a kő.
Látom, hogy az emberek céltalan bolyongnak
mindegyik része akar lenni csak a bolygónak
Az idő kapujánál egyre többen tolongnak
az órát nem állítják meg,hiába kopognak.
Regisztrált igények, sok fiókban papíron
mennyi furcsa élet?Mindegyik egy pavilon…
sírig tartó barátság,de mára csak mobilon.
Közömbös világ, hol halványlik a profilod.

Palej Niki:

Feszít a lánc, mely régóta zavar mi jelzi nincs más út, ébredj fel, éledj fel, mert elnyel a múlt…

Tibbah:

Városi cellák, mint hideg beton blokkok.
Lézengő drogosok, gengszterek, dokkok,
hatalmas autókkal kisstílű arcok
különböző rétegek és különböző harcok.
Nem választhatsz életet
a gép dobja randomba,
élnek palotákba és laknak parkokba.
Ha túl sokat akarsz, nem marad a markodba,
hogy mi lesz hó végén, indulhat a barchoba.
Az egek ura, mint ha az emberekkel bábozna,
halandók istene egy banki plasztik kártya.
Kapar mindenki álljon a kártya vára,
de széthullnak a lapok, mint a belőtt drogos álma.
Balra egy porfészek, jobbra a mennyország,
hidd el,az érzelmeid mindenhol kifosszák.
Szemben a jövőt látod, mögötted bűnös múlt,
ragad és mocskos, mint reggel a söntéspult.

Palej Niki:

Feszít a lánc, mely rég régóta zavar mi jelzi nincs más út, ébredj fel, éledj fel, mert elnyel múlt…