Jolly:
Ma még talán
Talán nincs menedék.
Körbe szürkeség,
Elsüllyedt kincsek.
Attila:
Ma még távol a remény.
Hol a szép jövőnk,
Amit vártunk rég?
Jolly:
Karold fel őt, gyermeket, nőt,
Gyógyítsd a sok ártatlan szenvedőt!
Nyújtsd kezed, nehogy elsodorjon az ár!
Jolly:
Elveszett álmok a mélyben,
Értük szól ma egyedül minden,
Hogy ne hagyj senkit a bajban egyedül.
Attila:
Sírásod hallom az éjben,
Érzem a könnyed a hajnali szélben.
Ha te sírsz, mi veled vagyunk mindenhol!
Attila:
Ne félj,
Amíg együtt vagyunk,
Együtt élünk-halunk,
Segítünk, védünk!
Jolly:
Ne félj,
Mi jövőnk, mi vagyunk,
Összetartozunk,
Aggódunk, félünk.
Attila:
Öleld meg őt, gyermeket, nőt,
Gyógyítsd a sok ártatlan szenvedőt!
Nyújtsd kezed, nehogy elsodorjon az ár!
Jolly:
Elveszett álmok a mélyben,
Értük szól ma egyedül minden,
Hogy ne hagyj senkit a bajban egyedül.
Attila:
Sírásod hallom az éjben,
Érzem a könnyed a hajnali szélben.
Ha te sírsz, mi veled vagyunk mindenhol!
Jolly:
Elveszett álmok a mélyben,
Értük szól ma egyedül minden,
Hogy ne hagyj senkit a bajban egyedül.
Attila:
Sírásod hallom az éjben,
Érzem a könnyed a hajnali szélben.
Ha te sírsz, mi veled vagyunk mindenhol!