Verse 1.:

Egy emlék maradsz bennem,
Téged el kellett engednem.
Kérlek had köszönjem meg,
Azt a pár órát.
Nem adott mást a sors nekem,
Ezt meg kellett értenem.
Hogy nélküled kell leélnem,
Az életem.
Nézd a boldogság, hogy megfagyott,
Semmit sem kértél most azt megkapod.
Néha elég egy pillanat,
És kész vége elszakad.
Nem jön vissza többé soha már.


Refr.:

Álmodd hát tovább az álmaid,
Neked a világot adtam még sem vagy itt.
A szürke ködbe borult lelkem kiszínezted,
És én elhittem, hogy többet kapok majd belőled.
Álmodd hát tovább az álmaid,
Olyan egyedül vagyok most már te sem vagy itt.
A szürke ködből felébredve nem látok mást,
És én elhittem, hogy többet kapok nem a csalódást.


Verse 2.:

Az emlék itt van bennem,
Még sem tudom mit kell tennem.
Végre megköszönhetem,
Amit nem adsz már.
Talán te tudod, hogy mit tettél,
Hisz elmondja egy levél.
Melynek minden szavában érted sírok én.


Refr.:

Álmodd hát tovább az álmaid,
Neked a világot adtam még sem vagy itt.
A szürke ködbe borult lelkem kiszínezted,
És én elhittem, hogy többet kapok majd belőled.
Álmodd hát tovább az álmaid,
Olyan egyedül vagyok most már te sem vagy itt.
A szürke ködből felébredve nem látok mást,
És én elhittem, hogy többet kapok nem a csalódást.