Mennyi sápadt fényű hétköznap,
mit nem kértünk, csak volt.
S ami elvett egy-egy mondatból
minden fontos szót.
Az a kis csend fáj.
S ehhez nincs szótár,
ha nem jön úgy mint rég.
Mégis hinni kell,
hogy sohasem múlt el!
Mint a rejtett kincs -
ha valaha is volt, még élnie kell.
Sose mondd, hogy nincs!
Csak keresd, hol a láng. Még égnie kell.
Ma is hallom még!
Ez ugyanaz a hang csak más, ahogy szól.
Ami bennünk élt,
ha valaha is volt, még él valahol.
Ahogy a csend is,
egyre nő a távolság.
Itt vagyok mégis –
közelebb, mint gondolnád.
Bár néha nem látsz,
de megkereshetnél…
Mindig lesz idő,
így sohasem késő.
Mint a rejtett kincs ….
Nem marad minden
csak egy mozdulatlan kép.
És nem baj, ha fordul,
mint a változékony ég.
Nézd, amit őriz a múltunk!
Mert veszni hagyni kár.
Amíg jó, amíg fáj,
amíg benne talál,
még szebb jövő vár.