Az élet országútján
Millió vándor,
Eltévedt karaván.
Álom fátyol hull ránk
Nem is emlékszünk már,
Hol van a hazánk.
Boldogság, állomás,
Ilyen hely nincs,
Ez végtelen utazás.
Szállunk mindannyian
Nem az kell, amink van,
Hajt a szívünk nyugtalan.
Refr:
Csak hull a nyári eső, értünk sír egy szürke felhő.
Lesz-e még szivárvány, a vihar után?
Csak hull a nyári eső, mennyi elhagyott szerető.
A zsákban ott van a múlt, nehéz lesz az út.
Álarc minden mosoly
Hazudva súgjuk,
Ez játék, nem komoly.
De ezeregy álmunk széthull
Hideg kínzó szél fúj.
És nem tudod kihez bújj.