Ültök a fületeken,pedig az élet türelmetlen,sokszor voltam földön verten,ez az én üzenetem,
siratjátok bűnötöket,gyógyítjátok szíveteket,ez úttal bevallom neked,aki még veled lehet
az sose szeret így,addig szeress amíg lehet,büszkén emeld meg a fejed,nyisd ki a lesütött szemed
nálam páholyban a helyed,magyarázatokkal együtt jött a neved,Áde szeret..

Hajnali bágyadozás ébreszt,pár túlélő a vérmezőn
szembenézek a félelemmel,Muki légy erős
amit a szemeid elárulnak,kettős érzelmeké illan
hallom hangod,de a magány másfelé visz haza
kézen fogva,talán kapok még egy esélyt
tölténnyel a tárban valóra válthatok egy mesét
voltam már hős szerelmes,hittem nemes eszméknek
bíztam a szeretetben,mégis homályos emlékek
vártak gondok és egy pár barát a fényben
akik meglőtt szárnyakkal is tudom,hogy visszavárnak
a hold sütötte szobrok,giccsnek tűnő égi jelekkel
az alkony festette komorra,láttalak kisírt szemekkel
azt érzetem hiányzol,de a mai este is túl őszinte
volt a srác,aki a rejtekhelyet őrizte
de látom,kiráz a hideg,bújj mellém ha fázol,
a képzelet nem szab határokat,valóra vált egy álom..

Refrén(2x):
Személyre szó,újabb betűket firkálva,
rejtet sorokat kihasználva,
ennyire lesz elég egy szó
elég lesz egy közös jel
egyedül bújok az ágyba,de veled ébredek fel.


Rád pakolnám szavaim,de félek összeroskadsz
törékenynek tartod magad,közben cementet hordasz
mivel ellapátolsz, a bőröm alatt olvas
szórványos taps,megbecsülök minden értéket
ki nem adnám kezemből,mint a szörnyeteg a szépséget
úgy őrzöm,mert szeretlek,tárgyként kezellek
én eldobom az ócskát,de ha nem,egyből lekezeltek
tudja meg az egész város,személyre szavam
kézzel tapintható lesz majd,mint egy rúd arany
ami motivál,de közénk már nem állhat semmi
porrá leszek én is,te is,de rád nem hat már senki
hisz egy legényben holnap majd megtalálod azt
akiről tegnap álmodtál,akit soha meg nem kapsz.

Refrén(2x):
Személyre szó,újabb betűket firkálva,
rejtet sorokat kihasználva,
ennyire lesz elég egy szó
elég lesz egy közös jel
egyedül bújok az ágyba,de veled ébredek fel.


Ütésre szó lesz a válasz,átestem a holtponton
újabb palack,gyógylikőröm ma este megbontom
az éjszakában vakon kullogok,szemet lehunyva
lesz mély hatás,akasztom más nyakába terhem
dörzsölném a kezem,de nem jött be a tervem
ez egyre megy,rabra kegy összekulcsolódik kezünk
hogy ha rám nézel villámlik szemünk
a dühtől vagy a magánytól,bűnösök vagyunk
az a bűnünk hogy a bajban is egymás mellett maradtunk
egymás mellett elhaladtunk,túl sötét volt a környezet
és nem láttalak,ezért pocsolyába löktelek
homályos köd lepte be,mi eddig élesen
kirajzolódott,azt most egy vászon takarta le
ki vagy te, a vászon alatt újra születtél
te jobbra én balra,régi valóm tőled tüzet kér
kopott album,tudd ha egyszer visszatérek
akkor megharcolok érted,végig nézted onnan
egy család mikor megteszed miattad koppan
felborul és újra tanul járni,
apai csók,szerelmi bók.. neked is fáj mi?

Refrén(2x):
Személyre szó,újabb betűket firkálva,
rejtet sorokat kihasználva,
ennyire lesz elég egy szó
elég lesz egy közös jel
egyedül bújok az ágyba,de veled ébredek fel.


Peregnek a filmkockák előttem,csökken a bevétel
két Sz betű a vitorlán szembe széllel
tárgyszerű a történet,fáradt léptekkel indulok
az éj leple alatt árnyak takarják arcomat
mert a barátnődet néztem,de feltűnő a látszat
eltelik pár nap,amíg rájössz téged akartalak
vártam a reakciódra,hiányoltam azt a percet
amikor feledteted velem a külvilág zaját
és egy jót nevetünk mindenen,szenvedek minden sorral
csak arra vágyom így legyen
lehet,hogy ismersz,vagy a naplódban strigulaként állok
milyen egy korhű főszereplő,mikor a történet változik
talán,mások majd eltűrik,minek nézek a szemedbe
ha már az is gyötör,mert bennem élsz
e ezek elvarratlak szálak inkább halgass
és magadban suttogj.. mikor másokat bántass.