Kinőtt a lábamból egy pszicho-pata,
És még nem tudom, hogy mi az oka,
De mikor észrevettem, hogy felébredtem,
Rájöttem, hogy mennyire ki vagyok én!

Ki vagyok én?
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!
Nagyon ki vagyok én,
Tudja az ördög, hogy ki vagyok én!

Kinőtt a lábamból egy pszicho-pata,
S egyből magával rántott az akarata,
Helyből átformálta az életem,
Magához láncolta mindenem,
Azt, amit szerettem, és amit utáltam,
Így, hát magamnak hiába is dumáltam,
Hogy nem bírom, ha nyíltan élnem kell
A magamba fojtott énemmel.

Nézz rám, ami a lelkemben ég,
Az valami más már.
Érezd át, ahogy árad feléd,
Amire titkon vágytál!

Kinőtt a lábamból egy pszicho-pata,
S bátran trappolok vele ide-oda,
Látod, hogy iszonyú szőrös lábammal
Megküzdök az egész világgal,
Ami tagadja gyáván, hogy létezem,
Mert a Mindenségből érkezem,
Ahol semmiség a rossz és a jó,
S ahol bárki lehet Mindenható!

Nézz rám, ott mélyen belül
Valami mást látsz.
Érezd át, ahogy forr bent a tűz,
Amire vártál!

Mert a tükröm a trükköm ismeri már,
Mindig más lesz minden kép.
Ki vagyok nagyon, de kivagyi még,
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Ki vagyok én? Ki vagyok én!
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!
Nagyon ki vagyok én,
Tudja az ördög, hogy ki vagyok én!

Kinőtt a lábamból egy pszicho-pata,
Mégsem érzem úgy, hogy nagyon oda
Lennék az örömtől, inkább szabadulnék
A bőrömtől, s a börtönömtől,
Ami fogva tart, s nem enged bárhogy,
Fogvacogva zokogtam át
Hol az éjszakám, hol a nappalom,
Mert, hogy ki vagyok, már rég nem tudom.

Nézz rám, s ott mélyen belül
Valaki hív.
Érezd át, ahogy egymással küzd
A tűz és a víz!

Mert a tükröm a trükköm ismeri már,
Mindig más lesz minden kép.
Ki vagyok nagyon, de kivagyi még,
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Ki vagyok én? Ki vagyok én!
Ki vagyok én!

Egy pszicho-pata nőtt ki a lábamból,
Amikor felébredtem álmomból,
S a lepedő, az az éjszaka-temető fehér lepel,
Összegyűrve a sarokban hevert,
Mint egy tetem,
Mit ér teremtettem
Egy izzadt, éji vajúdásból,
Mikor elszakadtam az általános valóságtól.

Egy pszicho-pata kopog a lábamon,
S éjjel bekopogok minden ablakon,
Széjjeltépem az álmodat, hidd el,
Nem űzöl el semmi divat-hittel!
S a homlokomon két kis dudorral,
Arcomon széles vigyorral
Dúdolom ezt a dalt, ez egy agyadba döfött kard,
Mit feledni nem tudsz, bárhogy akard!

Hogy a tükröm a trükköm ismeri már,
Mindig más lesz minden kép.
Ki vagyok nagyon, de kivagyi még,
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!

Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Az ördög tudja, hogy ki vagyok én!
Ki vagyok én! Nagyon ki vagyok én!
Mert tudja az ördög, hogy ki vagyok én!