Visszavár a hű szívem.
Egyéb dolgom nincs nekem.
Amióta messze jársz,
csak várlak szüntelen.
Odakint úgy sír a szél.
Mennék én, de nincs hová.
Ami volt, mind holt levél,
keringve hull alá.
Nálam jobban nem szerethet téged senki sem,
Most arra kérlek, ne hagyjuk a dolgot ennyiben.
Jöjj vissza! Jöjj vissza! Én várlak, imádlak.
Hát jöjj vissza, s nem bánod meg sosem!
Árva szívem csak tiéd,
s tiéd minden éjszakám.
Ma is várlak úgy, mint rég,
s úgy fáj a bús magány.
[: Nálam jobban nem szerethet téged senki sem,
Most arra kérlek, ne hagyjuk a dolgot ennyiben.
Jöjj vissza! Ó, jöjj vissza!:]
Jöjj vissza!