Bohóc

Dopeman

Gyermekkoromba mindig bohóc szerettem volna lenni,
Az embereket harsányan nevettetni, kemény kalpagot fejembe tenni,
És nagy krumpli orrt orromra helyezni,
Tetszett esetlen mozgásuk abban a nagy csámpás cipőbe,
És ha megláttam őket harsány kacajba törtem.
Bohóc! Azt mondtam az leszek ha felnövök,
A legnagyobb bohóc, akit majd tapsvihar köszönt.
És ki szomorú megnevettetem, hogy szemeiben könnycseppek lesznek.
Lassan az életnek viharában felnőttem, s a bohócokat, a nevettetőket elfeledtem,
Mégis, gyermekkori álmom teljesült, bohóc lettem.
Nem az a bohóc ki van kenve, nincs rajtam nagy csámpás cipő,
Mozgásom mégis csetledező, ezért a mókáért nem kapok tapsvihart,
És nem dobálnak körbe virágokkal, néha kicsúfolnak a hátam megett,
Vagy mondják, nézd a szerencsétlent, bohóc, az lettem, az életnek bohóca,
A legnagyobb bohóc, a bohócnál, bohócabb.
előadó: Dopeman
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Pityinger Péter

szövegíró: Baráth Gyula

stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 15476
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i