Elnémulás

Dopeman

Vaóó.. Megint újra két lábbal állok a valóság talaján,
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni jobb lenne talán.
Rajta, aki fázott az utca lepedővel letakarta,
Akit a gettó nevelt még az átlagnál is szarabb fajta,
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim,
Hogy nem bírtam leírni a kibaszott gondolataim,
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony,
Az alvilággal a legegészségesebb a köszönőviszony.
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra,
Ahol az élet érték, mint analfabétának a literatúra,
Nem kell függő legyél, hogy megtudd milyen a pokol,
A nyomor is van olyan káros, mint a drog vagy az alkohol,
És bár nem mindegy tányérból etetnek-e, vagy vödörből,
A koszból még mindig könnyebb felállni mint a sírgödörből,
Kérlek szépen egyszer nézz bele egy halott szemébe,
Garantálom ugyanazt fogod látni mint az enyémbe.
Aki nem ebben él, nem érti elítéli, ha hallja,
A gengszter rap nem éppen a hiphop legvidámabb műfaja,
Sorsom nem egy remekmű, de én vagyok a költője,
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője.

[refrén 2x]
Azt mondják halottról vagy jót vagy semmit, ne beszélj,
Az emberiségre hamar az elnémulás lesz a legnagyobb veszély,
Jól tudom én is pokolra jutok, miután lelőnek,
Olyan otthonos lesz, jelentkezem idegenvezetőnek.

Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem,
A jövőm sírkő volt, de nem láttam rajta tisztán a nevem,
Ki tehette ezt velem, az úr, vagy az alkohol? Nem értem.
A tiszteletet én pénzbe, a pénzt pedig drogokba mértem,
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam magam előtt a jövőt,
A csendet, nyugalmat, barátokat, szóval a temetőt,
Remélem ahogy én is, úgy más is tanult a gondjaimból,
Jártam a nyolcker összes utcáján, és mivel kokainból,
Megvolt Budapest térképe a szobámban, az asztalomon,
Volt hogy vastagabban állt rajta a por, mint a sok lomon.
Az sem érdekelt hogy egy nap az orromban egy csővel,
Végig kell néznem, ahogy Kicsi Dope, sírva baseballütővel,
Közeledik én meg csak mosolygok a székbe meredve,
Mert el kell törjék kezem-lábam, hogy koporsóba tegyenek be,
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet, de szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami vény nélkül is kapható,

[refrén 2x]

Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill,
Manapság több a magnó tolvaj rendőr, itt mint a civil,
Az utolsó büdös kurva is azt hiszi magáról madame,
Miközben nálunk évtizedek óta tart a Ramadame,
Akkor eszünk ha lement a nap, és lopunk valamit,
Soha nem az a szar amit látsz tesó hanem az amit átélsz,
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget,
Pedig én is kanállal eszem otthon a zsíros kenyeret,
Az állam egy kiutat lát, mégpedig a sportolásban,
Olimpiát is nyerhetne az ország, földönfutásban.
Sose voltam lángész, mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert olyan Romániás.
Ott ahol be van borulva nem lehetek felhőtlenül boldog,
Főleg nem ha a saját sírom, amire én a földet hordok,
Sose ürülj annak, ha csak barátokat látsz körbe-körbe,
Mert az azt jelenti, épp eresztenek le a sírgödörbe.

[refrén 3x]
előadó: Dopeman
album címe: A telep csicskája
megjelenés: keressük!
hossz: 5:21
kiadó: Magneoton
zeneszerző: Pityinger László
Pityinger Péter

szövegíró: Pityinger László

stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 16916
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i