Kisváros - nagyváros
hiperben pénztáros
Kis táska, lekváros
Úgy ahogy rég…
Csak most már én ülök benn a pultban
és én azt hittem boldog ember vagy.
Tíz évesen álltam előtted,
ahogy a banánt a pult alól úgy cibáltad ki a lelked is
és én azt hittem boldog ember vagy.
Összeroskadok a betonon, majd a könnyeimmel súrolom fel ahol jártál.
Idő légy átkozott!
Kinőtt néhány ház, nem változott más.
Na meg az ereszeken több rozsda
ahogy a ráncaid eső mossa.
Megnőtt fák, megnőtt gyerekek.
Boldogság, panel rengeteg.
Az asztrál tested hegyeken jár.
Most már én ülök benn a pultban
és én azt hittem boldog ember vagy.
Tíz évesen álltam előtted,
ahogy a banánt a pult alól úgy cibáltad ki a lelked is
és én azt hittem boldog ember vagy.
Összeroskadok a betonon, majd a könnyeimmel súrolom fel ahol jártál.