Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Felejts el ma, Drága,
Egy "igen"-re száz "nem".
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Bűnöm fogd imádba,
Engedj utamra mennem.
Átfestettem az égboltot feketére,
Szívem, ugye nem baj?
Hófehér fátylad mögött nézlek,
Olyan vagy mint egy angyal.
A templom tömjén füsttel tömve,
Eljött az ünnepi nagy nap,
De ha a boldogító igent kimondom,
A folyóink mind kiapadnak.
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Felejts el ma, Drága,
Egy "igen"-re száz "nem".
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Bűnöm fogd imádba,
Engedj utamra mennem.
Telitalálat ez a telivér nő,
Ma elkárhoznak a szentek,
Szemedben két szép fekete rózsa,
De a gyűrűk a zaciba mennek.
Meggyónja most minden vétkedet
Egy koszorúslány a papnak,
Én lehunyom a szemem, tudom itt az idő,
Lekéstük a vonatunkat.
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Felejts el ma, Drága,
Egy "igen"-re száz "nem".
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Bűnöm fogd imádba,
Engedj utamra mennem.
A lányt, a lányt, magányra
Tört a szívem
S ő mindig megragasztja.
Amikor ezer darabra hullok,
Én, bocsánat, épp ez az ég malasztja.
A lányt, a lányt, magányra
Tört a szívem
S ő mindig megragasztja.
Amikor ezer darabra hullok,
Én, bocsánat, épp ez az ég malasztja.
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Felejts el ma, Drága,
Egy "igen"-re száz "nem".
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Bűnöm fogd imádba,
Engedj utamra mennem.
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Bűnöm fogd imádba,
Engedj utamra mennem.
Csak sötétben látlak,
Mert vakon hittél bennem,
Felejts el ma, Drága,
Egy "igen"-re száz "nem".
Egy "igen"-re száz "nem".
Egy "igen"-re száz "nem".