Kiskoromban, nagyon régen féltem.
Nem tudtam, mi a konkávság, a prím, a derivált.
De most, hogy értem, azt az egyet kérem:
Ne rontsák szét a számaink végtelen sorát.
A: Te Q*, én Q vagyok, együtt a valós számok,
Tört alak – nem tört alak,
Egészítsük hát ki egymást
R: Keresek függvényt, mi elmondja,
Hogyan néz ki a konvergencia.
Így konvergálnék hozzád,
Inkább még annál is tovább.
R
Szépséged kontinuum számosságú;
Szerelmünk olyan íven tör a magasba
Mint egy exponenciális függvény,
De csak ha egynél nagyobb a hatványalapja.