Üres kézzel indul útnak
Az újabb nyár,
Üres a régi hátizsák,
Nincs, mi szétgurulhat…
Útrakész vagyok ma már.
Mezítláb az út porán
A talpunk fáj,
Néha éles kavics vág,
Mégis felnevettünk…
Ahogy nézem őt, a szemem mindent szebbnek lát!
Refr.
Néma volt, csak néha szólt,
De minden percet büszkén hord,
Ha visszatérsz egy délután,
Megérint kedves hangján…
Esőt hord a szürke táj
Szerelmed után,
Vigyáz rám az a kék kabát,
Amit hátrahagytál
Ma is fáj nagyon, de megvigasztal most ez a nyár!
Refr.
Néma volt, csak néha szólt,
De minden percet büszkén hord,
Ha visszatérsz egy délután,
Megérint kedves hangján…
Széttép, megőrjít,
Az érzés mélyről szólít:
Ő volt minden,
De emlék tűnj már innen!
Refr.
Néma volt, csak néha szólt,
De minden percet büszkén hord,
Ha visszatérsz egy délután,
Megérint kedves hangján…
Néma volt, csak néha szólt,
De minden percet büszkén hord,
Ha visszatérsz egy délután,
Örökké tart majd a nyár…