Életemnek van egy sötét pontja
hogy a nőknek lettem a bolondja
//: kisérgetem az utcán a nőket
éjjel nappal fikszírozom őket,
szeretem a kisbácskai nőket.
szombat este a fő utcán mentem
egy bűbájos nő jött velem szemben
//: az orcáját fátyol borította
a szívemet megbolondította
állítólag meg is hódítottam.
mint egy kutyus loholtam utána,
a ligetbe értünk nemsokára,
//: ott a drága lecsücsült egy padra,
és én azzal karját megragadva
mellé ültem és fűzni kezdtem nyomban.
hogy én ott legjavában fűztem,
ott termett az én kis feleségem,
//: nem szólt ő egy árva szót se nékem
hanem kétszer úgy megvágott képen,
hogy az eget nagybőgőnek néztem.
én mérgemben majdnem megpukkadtam,
mert a pofont ártatlanul kaptam,
//: mert az a nő akit szépnek véltem
a fátyolát felhajtotta nékem,
képzeljék el az anyósom volt éppen.