Visz a lábam egyre, mint egy gép
Mástól kérdem, merre megyek én
Mondják, más már szóba sem jöhet
Menj hová Isten sem követ.
Nézem magam előtt az utat
Pedig újat csak ritkán mutat
Hátra nézek, de ott is én vagyok
Testem lelkem mögött csavarog.
Gyalog indultam az úton üres zsebbel én
Nem kértem én segítséget
Néztem mások merre mennek, s hová jutnak el,
Elindultam más irányba
Tudtam én, hogy árral szemben nehéz lesz az út,
Azért mégis megpróbáltam.