Távol, messze, messze…
Távol a város…
Távol a város már én vagyok felül.
A föld és a nap között minden egyesül.
Valami még is újra visszahúz.
Tudom, hogy elmész, de mégis itt lapulsz.

Kettesben vagy édes magányban.
Lehet nem kéne, de bízok a szavában.
Vártam a választ, de átjött a kérdés.
Akármit teszek köztünk nincs egyetértés.
Lehetnék más, de kellek magamnak.
Hiába változok, a gondok maradnak.

Csak én csak én. Lehet ebből lesz elég.
A világ vagy én csak egy élettöltelék.
De mégis a távolban, város a magasból
Lerombolt világ építsünk szavakból.
Újjá, ami szebben lángol majd. Újjá!
Engem egy álom hajt!

Ref. 2x
Ha majd elmegyek Mexikóba,
Ahol majd egy perc lesz minden óra.
Ahol majd mindenki másképp néz rám.
Ahol majd elég lesz nézni némán.

Amikor minden elszakad.
Minden más lesz már.
Valahol máshol egy új világba vár.
Valaki, akinek a füst az otthona
Valaki akinek aa…

A felhőkön át a nap meg a föld között.
Közelebb hozzák, mert újra leköltözött.
Más az élet, más lett a jelmez, más lett a hang.
Egy gitár, egy fotel egy kotta egy mikrofon.
Repülőgépeken, óceánokon.
Mögöttünk az átvészelt városok, mögöttünk.
Hogy merre jöttem, hogy merre tartok.
Hogy merre menjek, hogy merre hajlok.
Hogy mit csináltam, hogy mit szerettem.
Minden, az én titkom legyen.

Ref.4x
Ha majd elmegyek Mexikóba,
Ahol majd egy perc lesz minden óra.
Ahol majd mindenki másképp néz rám.
Ahol majd elég lesz nézni némán.