Itt a miszterek..jee..mert..

(Refrén. 3×.).
Volt, hogy Veled, volt amikor Nélküled,
Volt, hogy sírtam, volt amikor nevettem.
Most a spanom veszi át a helyzetem,
Hiszen ott van Melletted helyettem.

Állj meg!Várj meg!Ne menj még el, kérlek!
Nézz a szemembe, legyen egy utolsó emlékem.
Ahogy néztél, ahogy láttalak.
Nem jöttél vissza, hiába is vártalak.
Nem is értem, olyan gyorsan történt meg minden.
Azt hittem, hogy szeretsz, úgy látszik, hogy rosszul hittem.
Én odaadtam szívem, én megbíztam Benned,
De Neked most a legjobb spanommal kell lenned.
Jól van, rendben, és ki a barát?
Aki összeszedi szakításkor a spanja csaját.
Aki nem tartja ettől rossz embernek magát,
És végül én leszek a geci, az apátok faszát.
De nem érdekel már, túl vagyok rajta.
Bírom én a pofont, szívem nem a gyenge fajta,
Aki visszasírja mindig a múltban élő szerelmet.
Igen, sokszor előfordult, hogy kinyitottam üveget.
Mert sokszor elgyengülsz, és sokszor feladnád,
De mindig jön egy újabb, kiért életedet adnád.
És tudod, ettől mindig egyenesen nézel,
Mert visszanézel gyenge vagy, és megint elvérzel.
Bevallom, tudom, hogy milyen, szívem sokszor odaadtam,
Sokszor kihasználtak, darabokban visszakaptam.
De nem tanultam belőle, és átkozom a napot,
De tudom, hogy majd egyszer (majd) csúnyán visszakapod.

(Refrén. 2×.).
Volt, hogy Veled, volt amikor Nélküled,
Volt, hogy sírtam, volt amikor nevettem.
Most a spanom veszi át a helyzetem,
Hiszen ott van Melletted helyettem.

Mikor azt hiszi az ember, hogy sínen van és célba ért,
Akkor hullik minden darabokra szerteszét.
Én már megszoktam, tudom milyen a vereség,
A legjobb barátból lesz a legnagyobb ellenség.
A csajoknak se higgyed el, hogy Te vagy a legfontosabb,
Mert kiderül egyik barátoddal ennél is boldogabb.
Ne keresd bennem a jót, mert már hallot,
Ez a srác próbált szeretni, de kudarcot vallott.
És ezek segítséget nyújtottak abban,
Hogy a pofonokat visszakézből adjam.
Lehajtott fejjel járom az utamat,
Elrejtem még az arcomat, vívom a saját harcomat.
A felszínen csak karcolat, harcolni próbálok,
Semmi különlegesség nincs bennem, amit sajnálok.
Máshogy látok mindent, máshogy élem meg a dolgokat,
Bizalmatlan vagyok, már nem veszem fel a bókokat.
Várakat építettem, amit leromboltak mások,
A szívem beleadtam, akkor untam, hogy ez már sok.
Mindig én voltam a jó, mindig segítettem másokon,
A jó szívem vitt előre, de hiba volt, ezt már tudom.
Mert beleuntam abba, hogy ezt többen kihasználták,
A srác régi lelkét egy sötét börtönbe zárták.
És ott vár, hogy egyszer szabadon engedjék,
És tudja azt mondani, hogy valaha is szerették.

Miért mentél el?Miért hagytál itt egyedül?
Miért nem mondtad, hogy fáj?

(2×.).
Hiszen vártalak Téged,
A szívemben él még az emléked.
De hibáztam, nem vigyáztam,
Azt hittem az igazit megtaláltam.

Hiszen vártalak, hiszen vártalak.
Nem jöttél el.Miért nem jöttél el?
Hisz' tudod jól, hogy...

(Refrén. 2×.).
Volt, hogy Veled, volt amikor Nélküled,
Volt, hogy sírtam, volt amikor nevettem.
Most a spanom veszi át a helyzetem,
Hiszen ott van Melletted helyettem.