Felrobbant a hajnal és a törmelékben zajjal, puha ködként felém árad.
Csendben ropog a ház és az álmomból kiráz, ahogy forditod a zárat.
Ugyanúgy vagyok, ahogy te vagy, a tested forro és az agyam lefagy,
ahogy meztelenre vedlesz.
Lenézek alánk, a szemem falánk és vibrál már velünk a hálószobánk,
a mennyország ma meglesz
Mert itt bent, mert itt bent, mert itt bent olyan jó,
Mert itt bent, mert itt bent, mert itt bent jó.
Felnyitom lelki szemeimet, tompitom lüktető ereimet, és kiúszok az űrbe.
A tejút lassan elhalad, de a neved mindig ittmarad a szivembe begyűrve.
Kapitány vagy az ufónkban és sok-sok közös fotónk van
a hullócsillagokkal.
A földhöz néha közel megyünk, és mindenkinek üzenhetünk
pár csillagszórólappal.
Mert itt kint, mert itt kint, mert itt kint olyan jó,
Mert itt kint, mert itt kint, mert itt kint jó.
Együtt veled a burokban, egy végtelen időhurokban majd épitünk egy házat.
Kapitányom, jelentem, itt van készen a fejemben a szürreális vázlat.
Az űrben élni nem nehéz, minden ablak az égrenéz,
hát felépül a tervünk.
Hidd el nekem, hogy egy napon, táncolni fogunk a napon,
mert az lesz majd a kertünk.
A napra, a napra, a napra kifekszünk,
a napra, a napra, a napra kifekszünk.