A csend most eltakar,
Kifelé mindenből hamar.
Valami elveszett,
Valami elmaradt a hosszú évek alatt,
A rétről a hó, az ágyról a takaró,
És néhány arcunk, ami túl van már rajtunk...
A cigimbe szívok és megy tovább,
Boromba fojtom az éjszakát,
Lassan kopog a hajnal a csapból elő,
Menni kell, menni kell,
A gesztenye fák alá, a testből kifelé,
Fel a felhők fölé, mélyen be a föld alá,
Majd ott köszönj, ahol semmi nincs sehol,
Otthon vagyunk, azt hiszem, otthon leszünk, azt hiszem...
Mindegy, csak ne ismerjem még,
Mindegy, csak énekeljen velem,
Többé ne fájjon, hogyha szép,
És otthon leszünk, azt hiszem.
Az időnek háttal, galambok szórólapokkal
Vitorláznak a házak mögé, mindenből kifelé...