1
Ahogy megpillantottam a tekinteted
Hitem erősebb lett, öröm tetézte be
Rég éreztem ezt, de értelmet lelt
A szimpátia köztünk éppen ez kell
Ahhoz, hogy a bizalmat kiérdemeljük
Ha rávilágítasz kész érvekkel együtt
Barátságot szilárdít, alkot egységet
Ahol csak a díszítés marad feltétnek
Szempontok eltérnek többé-kevésbé
De az őszinteség az többet ér és
Nem téveszmék révén kell alkotni képet
Az igazi társat fél szavakból is érted
Sebet nem tép, fel, mert ha kifürkészed
Nem számít, milyen célt tűzöl ki éppen
Hiszen támaszra lelsz kölcsönös a tisztelet
Amit ecsetvonások festenek ki színesre
Refrén:
A tekinteted megigéz és gazdagítja napjaim
Egy érték önmagában, amit érdemes megtartani
Leírhatatlan olykor, de rólad mindent elárul
Szavak nélkül……………………………
2
Leírhatatlan olykor, de ha megtéveszt
Késő lesz, mire rájössz nem egy szent lélek
Elvérzel, aztán elfásul és kész
Akiről azt hitted, mindenben veled egyetért
Ezért leszel csalódott a jelek utaltak rá
Indulatok születtek és váltak utálattá
Az idegtől remegtél ő elment sértődötten
Mely részedről találkozás egy újabb mérföldkővel
Kitöltötte napjaid szívből gazdagította
A virágokat kertedből mégis kiirtotta
Pisztolyt rakott szádhoz cukorkának képzelted
Eltévedve jártál elméd porig égette
Hányszor kell még másra kivetni a hálót
Hogy miért ez történik, van kb. vagy száz ok
Meg kifogás megtévesztő arcvonás
Álnok tekintet, amit valódinak tartottál
3
Végtelenként léptél elém a fényre
A tekintetednek ereje teljesen megigézett
Elhittem, amit láttam, hiszen rád vártam
Ahogy közeledtél felém két kezem-kitártam
Sebezhetővé váltam a bizalomnak szikrája
Mi fellobbant köztünk úgy éreztem ez hibátlan
A jót és a rosszat sokszor nem ismerjük fel
De elárulja idővel a tekinteted