Egyedül állok a hídon és várlak
Keserűn kavarognak szívemben a vágyak
Temetetlen emlék vagy számomra már csak
Feketén hívogatnak ölelő karjai az árnak, csak
Hívj magadhoz, hívj magadhoz, hívj, hívj
Keresem a szókat a vészre, mit érzek
Nekem ad Téged és elvesz az élet
Viselek egy terhet, mit rám rótt a végzet
Utolér a sorsom, aztán utolérne téged
Ne hívj magadhoz, ne hívj magadhoz, ne hívj, ne hívj
Vér és könnyek borítják utamat
Miért nem feledem könnyedén múltamat
Holnapom nincsen sem veled, sem nélküled
Menekülj, fuss el, soha ne nézz vissza rám
Vér és könnyek, ha kísérnek utadon
Miért nem lépsz túl már a homályos múltadon
Holnapom nincsen csak veled, nem nélküled
Gyere már, gyere már, és csak előre nézz, rám
Hívj magadhoz, hívj magadhoz, hívj, hívj
(Ne) hívj magadhoz, (ne) hívj magadhoz, (ne) hívj, (ne) hívj