„Mintha élnél!” – halkan suttogják fülembe.
Ujjperceimen zúdul végig a veríték, de letörlöm.
Mert lassan itt a hajnal, a levegő is párás,
Ez még nem a vihar, csak valami, szerintem valahol már vár rám.
Sorsomból épültem fel, de majd sorssá gyúrom.
Felveszem a régi kabátom és indulok az úton.
Hey! Gyere velem a bálba!
Hey! Szavakat adok a szádba!
Gyere velem, gyere velem, ha te is szeretsz jönni,
Gyere velem, gyere velem, ha te is szeretsz menni!
Most megváltozom, baj van. Inger került fülembe.
Középen hajtom be a lepedőt, élre vasalom, élre vasalom, éljen!
Vidám szavaknak nézek utána, mélyen hagytam,
De ha megvan, a lepedővel teszem vitrinbe és jó lesz majd, ha baj van.