Amikor már azt hitted, hogy vége
Ganxsta Zolee és a Kartel
Az árnyékban állsz, és rájössz, hogy az élet nem más, mint a halál egy formája,
de ez már az éj, nincs mitől félj, nincs mitől félj...
A faszszopók behalnak, és a temetőbe mennek,
A végére járok annak, hogy mi értelme ennek,
Amit úgy hívnak élet, ha eldobod véged,
A Kaszás és a kapunak az őrzője vár téged!
Akaszd fel magad egy villanypóznára,
A gondjaidnak vége a végednek hála,
A sírások meg adják, ami a testednek jár,
A lelkedre baszd meg egy újabb próbatétel vár,
A révésznek nem tettszik az, hogy önkezeddel tetted,
És hiába van az, hogy a földi életed megtetted,
Mert a folyón át kell jutnod, különben tovább szenvedsz,
Még sincs vége, fizetsz vagy engedsz!
A csónakban ülsz, és a Kaszástól hűlsz,
És látod magadat, ahogy a földön elterülsz,
Rájössz, hogy ez már az éj,
Itt már nincs mitől félj, nincs mitől félj...
Amikor már azt hitted, hogy vége,
Akkor tettelek vissza az út elejére!
Amikor már azt hitted, hogy sötétebb nem lesz,
A pokol kilóra megvesz! 2x
Itt jön az egy, az egyetlen egy,
Aki a halálában is baszd meg a vesztébe megy!
Mindent megpróbál azzal, hogy mindent tagad,
Eltitkolni azt, hogy hazavágtad magad,
Úgy döntöttél végül is, hogy nem akarsz élni,
Hazabaszni magad mégis jobb, mint félni,
Egy sötét világban egy kibaszott sötét gondolat,
Ledönti az utolsó falat...
Nincs már semmi, csak a kötél,
Mi nyakat metél, az életerő simán evetél,
Az élők sora baszd meg máris rövidebb egyel,
Egy kibaszott faszkalappal kevesebb lebzsel,
Az út a temetőbe baszd meg kurva hosszú,
A ravatalod mellett vajon ki lesz rosszú'?
Hiába a szemeden a pénz,
Örökre itt ragaszt, és soha át nem érsz!
Amikor már azt hitted, hogy vége,
Akkor tettelek vissza az út elejére!
Amikor már azt hitted, hogy sötétebb nem lesz,
A pokol kilóra megvesz! 2x
Megölöd magadat, de kibaszok veled, mert én visszahozom az életbe a valagad,
Nincsen semmi olyan, ami segíthet rajtad, úgy látszik a kéj mindig utánad kajtat!
Előbb-utóbb úgyis a Kaszás kopogtat,
Te meg elébe mész egy kicsit a dolognak,
A saját kezedre tapad a saját véred,
Így ért véget a kín, te csak ezt kéred!
Azt hitted, hogy itt lesz a vége,
Kibaszottul nyugodtan feküdni baszd meg kint a temetőbe',
Az az igazság, hogy még csak most jön a neheze,
Ne basszál ki velem, ez még csak az eleje!
Az ami rád vár, az nem picsagyümölcs,
A halál faszán, te leszel a szemölcs,
Ott már nincsen ellenség, és nincsen barát,
Csáó bébi, találkozunk odaát!
Amikor már azt hitted, hogy vége,
Akkor tettelek vissza az út elejére!
Amikor már azt hitted, hogy sötétebb nem lesz,
A pokol kilóra megvesz! 4x
Amikor már azt hitted, hogy vége...
Amikor már azt hitted, hogy vége...
Amikor már azt hitted, hogy vége...
Pedig nincsen vége...
Pedig nincsen vége...
Soha nem lesz vége...
A pokol kilóra megvesz, te büdös faszszopó geci...
album címe: Amikor már azt hitted, hogy vége
megjelenés: keressük!
hossz: 0:00
kiadó: Alexandra Records
zeneszerző: Gajdacsi Gábor
szövegíró: Zana Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9335