Mennyi kikötő, nagy a világ,
Millió szó, amit az ember hall s nem ért,
Mennyi idegen, aki nem hagy hidegen, soha sem.
De bárhol járok én, az otthon velem,
Néha becsukom a szemem, ez pont elég,
Hosszú nap után, elképzelem, megyek már, haza feléd.
És elindul a gép, ami oda visz, hol valaha vártál.
Mert tudod ez a szív, mindig odahúz, elvezet hozzád.
Refr.
Helló, ne félj!
Hiszen minden útról visszatérek hozzád én!
Nem tévedtél: az otthon a szívben él.
Helló, ne félj!
Veled végleg összeköt, hogy mindig értettél,
Nem tévedtél: az otthon a szívben él.
Mennyi érzelem, öröm és vigasz,
Bárhol járok minden arcon pont ugyanaz,
Bennük látlak én, tudod, a honvágy nem kímél, utolér.
Mert nap jön nap után, útra kelek,
De mindig hiányzik, hogy újra veled legyek,
Ilyenkor becsukom, a szemem repülök feléd, sietek.
Elindul a gép, ami oda visz, hol valaha vártál.
Mert tudod ez a szív, mindig odahúz, elvezet hozzád.
Refr.
Helló, ne félj!
Hiszen minden útról visszatérek hozzád én!
Nem tévedtél: az otthon a szívben él.
Helló, ne félj!
Veled végleg összeköt, hogy mindig értettél,
Nem tévedtél: az otthon a szívben él.