A pápai nagytemplomban minden este szól a harang, hangja száll az estébe'.
Kökény szemű barna kislány (a) templom előtt szívdobogva várt egykor egy legényre.
Ábrándos nagy szerelemmel, kicsi szíve melegével, úgy vágyott már a csókra,
Kéz a kézben, összebújva járnak ők a nagytemplomba, szombat este azóta.
A pápai nagytemplomnak messzire száll, messze hallik esténként a harangja.
E két ember boldogságát nem is lehet eldalolni, elmondani szavakba'.
A két szemük ragyogása, szívük minden dobbanása, szavuk mindig igaz szó,
Boldogságuk tartson soká, mint amilyen régóta szól az estéli harangszó.