Álmainkban, vágyainkban visszatérnek a régi szép évek,
Lelkünk mélyén egyre szebben,
ékesebben mindig tovább élnek.
Sosem lehet elfeledni a sok szépet, amit már átéltünk,
Elszalasztott boldogságot az élettől nehéz számon kérnünk.
Ifjúkori vágyainkról, szerelmekről mond mesét az álmunk,
Rég elhagyott kis falunkba őszült fejjel néha visszajárunk.
Úgy hatnak ránk az emlékek, mintha minden csak ma történt volna,
Nem ér semmit ez az élet, ha ajkunkról nem szól már a nóta.