Amikor majd a hajadat őszre festik az elszálló évek,
Fogyóban lesz ereje is, ama dolgos, remegő két kéznek.(Az) Ifjúkori nagy szerelmet szeretetté váltotta az élet,
Azt adtuk csak mi egymásnak, amit csak két boldog ember kérhet.
Nem kértünk mi mást egymástól, mint egy szép szót: az őszinteséget.
Nem is hazudtunk egymásnak, akármit is hozott ez az élet.
Kézen fogva együtt jártunk, a boldogság nekünk kimért útján,
Mint ahogy egy madárpár él az alföldi délibábos pusztán.