Az a drága asszony, aki nincs már köztünk,
Kinek sírhalmára virágjaink tesszük.
Akinek az arcát (csak) álmainkban látjuk,
Minden reggel, este sírva visszavárjuk.
Annak az asszonynak nem volt semmi bűne,
Fehér volt a haja, tiszta volt a lelke. (Ha)
Megsimogathatna remegő kezével,
Nem cserélném azt el a világ kincsével.