Nem tagadom én el, hogy felétek jártam.
Szép tavaszi estén kaputokban álltam.
Hiába vártam rád, mással mentél bálba,
Én meg elballagtam, földig megalázva.
Nem tudod tagadni, mért nem lettél boldog.
Így büntet az élet, (de) ez már a te dolgod.
Nem bántottalak én, nem szórtam rád átkot, (Mert)
Megtaláltam én az igaz boldogságot.