Nincs már hitem imádkozni, vasárnap a templomba eljárni.
Nem hittem, hogy valamikor (az) egyedüllét ennyire fog fájni.
Kerülöm az Isten házát, esténként csak a kocsmákat járom,
Búsan szóló nóta mellett, borospohár lett az imádságom.
Amikor majd utoljára, a templomba mégegyszer betérek,
És elrontott életemért az Istentől bocsánatot kérek.
Bocsássa meg gyengeségem, mely sorsomnak volt az okozója,
Vigaszt nyújtó két kezével, rózsáit majd a síromra szórja...